/ Cédric DUPIRE &; Gaspard KUENTZ (FR): We don’t care about music anyway filmvetítés (ingyenes)

Ország és produkciós év: Franciaország, 2009
Rendezte: Cédric Dupire & Gaspard Kuentz
Forgatókönyv: Cédric Dupire, Noa Garcia-Kisanuki & Gaspard Kuentz
Előadják: Sakamoto Hiromichi, Otomo Yoshihide, Yamakawa Fuyuki, L?K?O, Numb, Saidrum, Takehisa Ken, Shimazaki Tomoko
Kamera: Cédric Dupire
A zenét rögzítette, zenei szerkesztő és designer: Jacob Stambach
A zenét keverte: Julien Cloquet
Vágás: Charlotte Tourres
Zene: Kirihito, L?K?O, Otomo Yoshihide, Numb & Saidrum, Sakamoto Hiromichi, Umi no Yeah!!!, Yamakawa Fuyuki, Goth-Trad, Hiko
Produkció: STUDIO SHAIPROD
Co-produkció: Shai Productions, Zadig Productions, Cityzen TV
Támogató: Budapesti Francia Intézet

www.cargocollective.com/cedricdupire

Díjak:
Award of the Film on Art International Competition, Era New Horizon, Wraclow, Poland.
One+One Award (Sound and Picture) au Festival international de Belfort

A radikális turntabilizmustól (Otomo Yoshihide) a laptopos zenei innovációkon át a klasszikus instrumentális hijackinging (Sakamoto Hiromichi), a tokiói avantgárd zenei színtér messzeföldön a kísérletező kedvéről hires. A „We Don’t Care About Music Anyway…” dokumentarista film kiemelve a leghíresebb zenészeket, ezt a sokszínűséget mutatja be kaleidoszkópszerűen, miközben a zene és a zaj, a hang és a kép, a valóság és az ábrázolás, valamint a dokumentum és a fikció ütköztetnek meg egymással.
„We don’t care about music anyway…” vagy más szavakkal: „csináljuk, és ennyi”. A zene és a zenei előadás mögött pedig felsejlik a jövő, a városi lét, a társadalmi berendezkedés, és az egész együtt lüktet, egy ritmusban, egy mozgásban.

Cédric Dupire (FR) 2005-ben kezdte pályafutását, nem sokkal azt követően, hogy először találkozott a hagyományos Rajasthani zenével, és megrendezte élete első dokumetumfiljét, a Musafir-t, mely a zene és a környezet egyensúlyára, kapcsolatára kérdez rá.
Második zenei dokumentumfilmjét 2008-ban mutatták be L’homme qu’il faut à la place qu’il faut (The right man at the right place) címmel. A filmet a guinea Conakry-ban rögzítette, és érdekessége, hogy az egyik karakter, Fadouba Oularé-n keresztül a zene valósággal való kapcsolatát kutatja. Ez a munka fontos lépcsőfok Dupire munkásságában, hiszen a zene egy különleges, egyedi kontextust körvonalaz, melyben a forradalmiság, a katonai önkény és az animalizmus mintázatai megférnek egymás mellett, és keverednek.
2009-es Dupire legutolsó munkája, a We Don’t Care About Music Anyway… A film a tokiói radikális, innovatív és improvizatív underground zenét mutatja be egy meglehetősen érzékeny megközeltésben. Ebben az egyedi szemszögben pedig a város zajai és a zenészek játéka konfrontálódik egymással.

Gaspard Kuentz (FR) 2003-ban került Tokióba, hogy filmet tanuljon az Eiga Bigakko iskolában. 2005-ben rendzte meg Chinpira Is Beautiful című rövidfilmjét a Yakuza 23 Ku sorozat számára, melyet Japán egész területén vetítettek és forgalmaztak (Bandai Editions). 2008-ban fogott neki Cédric Dupire-ral a közös munkának, a We don’t care about music anyway… munkának, mely Kuentz első egészestés dokumentumfilmje.