Szorgalmas és Rest lány

Az RS9 Színházzal koprodukcióban készült előadás óvodás kortól szólítja meg a gyermekeket, akik a két leány vándorútjának aktív résztvevőivé válnak a közös dalolások segítségével és velük azonosulva jutnak el a szívet melengető feloldásig.
Kovács Éva Rebecca feldolgozásában megtartja a népmesei elemeket, használja azok szimbólumait, a rendező Csáki Rita egyszerű, tiszta formában, ötletes díszlet- és kellékhasználattal állítja színpadra a mesét, melynek szereplői karakteresen ábrázolják a két mostohatestvér figuráját.
Az előadás nagy erénye az interaktivitás, a gyermekek közösen énekelnek és verselnek a szereplőkkel, valamint a Mesélő, akiről az előadás végén derül csak ki, hogy ő valójában Tündér, a nézőkhöz intézett kérdéseivel gördíti tovább az eseményeket.
A népmesék mindenkoron aktuális erkölcsi tanulságai finoman, az előadás szövetébe ágyazódva tanítja a kicsiket: a rest lány saját tapasztalatain keresztül jut el a felismerésig, hogy csak akkor várhat jutalmat, ha ő maga is megtanul önzetlenül adni. Aki segít, azt megsegítik, de ki csak kényeskedve átlép a másikon, bizony pórul jár és egyedül marad!
Szereplők: Málnai Zsuzsanna, Kovács Éva Rebecca, Álmosd Phaedra

dalszövegek: Csáki Rita
zeneszerző: Gallai Péter
díszlet: Kottek E. Péter
rendező: Csáki Rita HSD

Tarján Tamás

Málnai Zsuzsanna szemének sugárzó ékkő-mosolya mit sem változott az idők során, de jóságosságában is elválasztja azokat az egyenes derekú vagy hétrét görbedt néne-figurákat, akiket megformál. Kovács Éva Rebecca (aki a folklórból kölcsönzött elemeket színpadra alkalmazta), a Szorgalmas – s így a hároméves átlagéletkorú kis nézők számára vonzóbb, ugyanakkor uncsibb – lányt egyszerű, praktikus, takarékos mozdulatokkal viszi egyik jótettől a másikig, körül-körülsétálva a nézőteret. E kedves, halk szőkével szemben a durcás, lusta, hangoskodó feketét, a Restet Álmosd Phaedra sokkal mozgékonyabbra, mórikálóbbra, szájjártatóra szabja. A dalszövegeket is író Csáki Rita rendező figyelmét nem kerülte el, hogy mivel a második cselekvéssor az elsőnek a megismétlése, de „negatívban”, ide ellentétező színeket és poénokat kell keresni. Az interaktivitást nem viszik túlzásba, sőt a színészek egyszer-egyszer butának tettetik magukat, vagy elhárítják a gyermeki segítséget, mert a kicsik egyből tudják, mi a dörgés, és ez dramaturgiailag nem kedvez a játéknak, melynek egy alsóbb rétegében mintha óvatosan megszólalna az is: a szorgalom kissé szolgaság, a restség alkalmanként szabadság. – Kelengye