Magyar mátrix
Az előadás a fiatalok párkeresési gondjaival, a szexuális identitás kérdésével, a virtuális világ és a valóságos élet összeütközésével foglalkozik.
Szokásos “garaczilacis” humorral, iróniával.
Szereplők: Álmosd Phaedra, Kassai László, Kadlót Zsófi, Cseh Fruzsina, Kovács Andrea, Túri Hajnal, Kövesdi László, Nagy Ferenc, Kókai János. Hang: Koleszár Bazil Péter
Felvételről közreműködik: Mérai Katalin, Jászberényi Gábor
Írta: Garaczi László
Dramaturg: Lőkös Ildikó
Jelmez: Korpics Mónika
Díszlet: LBN Theatre Bt.
Fény-hang-látvány: Csáki Rita
Technika: Makray Gábor
PR, grafika: Braun Barna
Rendezte: Lábán Katalin
A képeket Olajos Ilka készítette.
[separator type=”” size=”” icon=”video-camera”]
Fehér Elephánt
Lábán Katalin pontos értelmezéssel bontja ki Garaczi László textusát, találó a realitásban, a virtuális teret pedig nagyszerű érzékkel exponálja. A férj Kassai László csak a cybernőbe szerelmes, Túri Hajnal szürreál vampként hozza a léten túli álomalakot. Csáki Rita fölényes biztonsággall vezényli a fény- és hang-jelenségeket, messze túllépve a szűkös helyi adottságokon. A kisebbik lány, Cseh Fruzsina is megtalálja katatón párját Nagy Ferenc ápolt személyében, a legemlékezetesebb perceket Kadlót Zsófia lézersugárzású játéka szerzi. Az RS9 Színház bámulatos vállakozókedvvel állítja színre a kortárs magyar darabokat, ami kevéssé mondható el a legkisebb kockázattól is rettegő kőszínházakról. Hát Nem KŐŐŐ!!! Többet kapunk az alternatív szcénában, a játszó erők hiányosságait bőven ellensúlyozza
a megvalósítás eleven lendülete. Az RS9 esetében az OFF-Fesztiválon kívül mindez elmondható a hétköznapi repertoár imponáló változatosságáról is. Garaczi László különc humora, eredeti látásmódja élteti a darabot, szemlesütve ismerhetünk rá titkolt hibáinkra, az elhallgatott tévedésekre.
TopTipp
Stermeczky Zsolt Gábor
Garaczi iróniája tűpontos, ráadásul – többek között – kegyetlen és súlyos. A Magyar Mátrixnak nincs egyetlen olyan kiemelhető pillanata, amely ezt egyben tudná visszaadni – maguk a történések láttatják magukat egy idő után ironikusnak. Ennek az ábrázolásához pedig távolságot kell teremteni, amit Lábán Katalin rendezése a történetvezetés és a karakterképzés között teremt meg.
– Amikor az irónia nem vicces