Ez az esemény elmúlt.

csRSnyés

2020-11-24 @ 19:00 - 22:00

2900Ft

Anton Pavlovics Csehov Cseresznyéskert című műve alapján írta és rendezte: Botos Éva

Veszélyben a csRSnyés, ez a kis összművészeti közösség, ami évtizedek óta jelen van a város
kulturális életében. Egy apró sziget, ahol még lehet álmokat szőni, kísérletezni, ahol nem elsődleges
szempont a profit. Filozofálni vagy cselekedni? Álmodozni vagy pontos üzleti tervet készíteni?
Csehov Cseresznyéskert című vígjátékának időben és térben közel hozott adaptációja az RS9
Színházban.

„Félek a komolykodó arcoktól, félek az elvágólagos véleményektől. Félek az „elvhű” emberektől!”
(Botos Éva)

Szereplők:
Firsz: Lábán Katalin
Gajev: Menszátor Héresz Attila
Várja: Csáki Rita
Ánya: Földi Csenge
Ljubova: Botos Éva
Kis Balogh: Mózes András
Prof: Ágoston Péter
Sarolta: Tallián Mariann
Mazsi: Búza Tímea
Gábriel: Károlyi Krisztián

Rendezőasszisztens:
Varga Gréti
Látvány:
Kurucz Nóra
Írta és rendezte:
Botos Éva

Külön köszönet:
Ispán Szilvia, Pokorny Lia, Zalaszentgrót 1993

Az előadás hossza: kb. 120 perc

Mezei Néző

Röviden: az adaptáció jól sikerült, az előadás megtekintését kiemelten ajánlom, pláne azoknak, akiket a független színházak sorsa foglalkoztat. – RS9 – „minden változatlan?- avagy időutazás a Cseresznyéskerttel”

Stuber Andrea

Ritkán érzi az ember azt színházban, hogy ma este pont ott van, ahol lenni kell, és az előadás pont arról szól, amiről szólni kell. A csRSnyést láttam a tao-elvétel estéjén az RS9-ben, Botos Éva átiratában és főszereplésével. Simán, csont nélkül átment Csehov Cseresznyéskertje mai tárgyú színdarabbá, amelyben egy független színházat egyre pénztelenebbül vivő család könnyelműen fittyet hány a birtokuk gazdaságos működtetésére vonatkozó lopahini javaslatokra, s el is veszítik a bulinegyed közepén székelő színházukat. Mózes András amúgy rokonszenves új-Lopahinja szerzi meg az intézményt, lesz majd itt a helyén angol vacsoraszínház, orosz védelmi pénz.– 25. csütörtök

Bácskai Juli

Ismered a karaktereket, hallod naponta a konfliktusaikat és a tehetetlen buta passzivitásukat, itt Magyarországon, a bulinegyedben, mintha csak Anton Pavlovics írta volna. – A színpadról látom a gyomrát

Képek