A József Attila Kör Oda ne rohanJAK-sorozatának következő beszélgetése kultúra és szolidaritás kapcsolatával, a két területet egyesítő projektekkel kíván foglalkozni a Szegényeket Támogató Alaptól kezdve máig.

A beszélgetés résztvevői: SZŰCS TERI, KUKORELLY ENDRE.
Moderátor: Fehér Renátó

A beszélgetés fókuszában az áll, hogy ezek a kezdeményezések milyen mértékben, milyen hatásfokkal tudnak részt vállalni a szegénység elleni küzdelemben, mi az az eszmeiség, ami ezeket életre hívja. Mennyiben tudnak túllépni az értelmiségi közbeszédben megcsontosodott mantrákon, reflexeken és rutinokon? Mennyiben a saját érzékenység és részvét reprezentációján? Egyáltalán feladata-e a kulturális élet szereplőinek, alkotóknak, hogy ilyen jellegű eseményeket szervezzenek meg?
A beszélgetés azt is igyekszik feltérképezni, hogy a sokszor tárgyalt, “szegénységtematikát” megvalósító műveken túl milyen módon vesz részt az irodalmi intézményrendszer ebben a társadalmi párbeszédben. Az esztétikai szempontokon kívül van-e egyáltalán bármi keresnivalója ezen a terepen, vagy mindez szereptévesztés?

(Az 1979-ben alapított Szegényeket Támogató Alap (SZETA) egy olyan illegális civilszervezet volt, amely az érdemi állami szegénypolitika hiányában vállalta hátrányos helyzetű családok megsegítését. Munkatársai között az alapító Solt Ottilia mellett például Petri Györgyöt és Csalog Zsoltot is ott találjuk.
A SZETA a szociálpolitikai tevékenységén túl kulturális projekteket is bonyolított. Tartottak képzőművészeti aukciót, és 1982-ben szamizdatban jelentettek meg egy művészeti antológiát Kőszeg Ferenc és Lengyel Gabriella szerkesztésében, FEKETÉBEN címmel, melyben 38 író és költő írásai mellett fontos képzőművészek például Bálint Endre, Erdély Miklós, Pauer Gyula és mások közöltek grafikákat, rajzokat.)

[Fotó: a FEKETÉBEN c. 1982-es SZETA-antológia egyik első oldala a szerzők szignójával]