“Ha egy kígyó (ami ritkaság) fölfalja önmagát, marad-e utána egy kígyónyi űr?”

A belső iránytűjét vesztett ember áll a térben. Rátelepszik a csend. Egy szempár figyeli rezzenéstelenül, aki már nem tartozik senkihez. Mozgolódás támad valahol messze, vagy egészen közel. Tennie kell. Történnie kell valaminek. És akkor megmozdul. Zajt csap. De egy idő múlva ez nem elég, több és több kell, a csend mindig visszaáll, folyamatos cselekvés kell és zaj és beszéd kell, kapcsolatok és szerepek kellenek, produkciós kényszer, benzingőz és nagyvárosok – míg felépül egy világ, ahol a csend már csak belső, csupán szünet és már nem lyukadhat ki a NAGY büdös csendbe. Már áll mind a négy fal.

Gyászbeszéd, bohózat, motivációs tréning, szellemidézés.

Az előadás koncepcióját Samuel Beckett Zsarátnok, illetve John Cage 4:33 című művei inspirálták.

Koncepció, Mise en scène: Szigeti Bálint Barabás
Dramaturg: Elefánti Emma, Huszerl Bence
Játsszák: Kozma Katica, Huszerl Bence, Salamon Eszter, Erdélyi Flóra
További alkotók: Miklós-Kovács Bernát, Mató János, Sajti Kinga, Hesz Maya

Az előadásban az alábbi szerzők műveiből hangzanak el részletek:
Franz Kafka, Jean-Jacques Rousseau, Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij, Robert Musil, Samuel Beckett, Lev Tolsztoj, Országos Meteorológiai Szolgálat, Eckhart Tolle, Comte de Lautrémont, Kosztolányi Dezső, Immanuel Kant, hazipatika, Voltaire, Albert Einstein, Michel de Montaigne.

Az előadást támogatták:
Kelet-Nyugati Alkotóműhely, TIM Stúdió, Parastudio, Nemzeti Kulturális Alap
Külön köszönet:
Létmányi Attila, Tőzsér István Martin, Valentiny Andor, Szigeti Máté, Vincze Gabriella