(a szegedi MASZK Egyesületi és a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház koprodukciója)
Gent, Belgium, 90-es évek eleje. Bernard van der Wielé-t, az írót, gyilkosság elkövetésének alapos gyanújával vádolják, ám ő nem érti, hogy miért tartják fogva. A kihallgatás egészen addig eredménytelen, amíg elé nem tesznek egy írógépet. Hosszú évekkel ezelőtt egy ugyanilyen Olivetti 82 típusú írógépen kezdte írni első könyvét. Most is a gépelés kényszere indítja el a szavak, visszaemlékezések áradatát. Bernard felidézi kisiklott életét. Eriek Verpale flamand író Olivetti 82 című színházi monológja egy ember eltorzult sorsával szembesít, életének abban a pillantában, mikor rákényszerül, hogy tetteivel végre önmaga is szembe nézzen. A visszaemlékezések láncolata azokat a döntéshelyzeteket és befolyásoló tényezőket mutatja fel (mint a nácizmus és antiszemitizmus nemzedékről nemzedékre öröklött, megnyomorító következményei, a keresztény vallás álságossága, az ortodox zsidó vallás rigiditása), melyek szerepet játszottak abban, hogy a férfi élete – legjobb szándékai ellenére is – vakvágányra futott.
Ez a monológ a valahova tartozni akarás és a kitaszítottság credója.
Bernard van de Wiele: Bellus Attila
Írta: Eriek Verpale
Fordította: Bellus Attila
Színpadkép, jelmez, zenei összeállítás: Dégi János és Bellus Attila
Rendezte: Dégi János
Szervező: a szegedi MASZK Egyesületi és a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház koprodukciója
